Kertai Zalán - Koppány vezér  poszter - 100*70cm (!)

E harcosok ugyanis, ha ébredés után a bíborszínű kelő napra néznek, harci vággyal és magabiztossággal telnek el; s a félelem és a múlandóság értékei megszűnnek szívükben. A felkelő nap a távoli otthont, az őshazát idézi számukra, bármerre is legyenek; s egy pillanatra újra megérinti őket annak varázsa.

Aki ugyanis keletről jött, az hetedíziglen keleti marad; és különösképpen így van ez a harcosok között. Lelkük mélyén még mindig a hegyek lábától kitárulkozó végtelen, füves puszták emléke kísérti őket, ahol a lovas egy dombhátról napi járóföldre tekinthetett végig otthona határain. Itt, e hegyek között, és az alattuk húzódó legelőkön született meg elsőként a harcosok nemzetsége, mert itt, a végtelen térben, a férfi mindvégig ura volt önmagának, családjának és birtokának.

E keleti származás, a dombon álló lovas uraságának emléke elevenen él a harcosokban – tudják és érzik, hogy fölötte állnak a síkság népének, s a hozzájuk közeledőnek fel kell néznie a dombon állóra. Mindenki más csupán a föld népe, mely fölött elsiklik tekintetük, s melyet a dombokról lezúdulva lovaik patája alá tiporhatnak. Hiszen maguk az istenek is a hegyek csúcsán tanyáznak, s a halott vezérek dombok és hegyek méhében alusszák álmaikat. A harcos értékét ugyanis leginkább saját látóhatára adja meg: hogy milyen messze képes ellátni és felismerni a látottakat.

Aki a felkelő napot elsőként látja meg, azé a világosság, a győzelem és az élet."
(Forrás: Harcosok Könyve)