Napkereszt póló - fekete

100% pamut póló.
Magyar alapanyagból, Magyar munkával készült, 100% Magyar termék.

Az egyenlő szárú keresztet régóta őrizzük népművészeti hagyományunkban pl: matyó menyecskék fejdíszén és visszaköszön régészeti leletegyüttesen is pl.:a Bezdédi tarsolylemezen. A középen lévő kúpszerű napkorong egyételműen a Napot ábrázolja, hasonló jelentéssel bír,mint a svasztika, azzal a különbséggel, hogy az utóbbi járási irányt is jelöl. Maga az egyenlő szár köré, szabályos körívet vonhatunk, mely egyrészt a Föld Nap körüli mozgására utal, gondolva itt a napszakok és évszakok váltakozására egyaránt. (Nap-éj egyenlőségek, Napfordulók).


A kör mivel önmagába visszatérő jel, az egység, az abszolútum és az eredeti tökéletesség jelképe. A teljesség, az egész szimbóluma, mint végtelen vonal egyszerre az idő és a végtelenség , az örök és az Egy. Az örök visszatérés, a ciklikus világszemlélet kifejezője. A kör mindig az isteni, az égi, a szellemi tartalom, szemben a négyzettel, amely az emberi, a földi, és a testi jelképe. A Nap élő szervezet, mely saját fényt, energiát áraszt, ezzel életet ad mindannyiunknak. Őseink ezt tiszteletben tartották, és egységes természeti világképben éltek, a legmagasabb áldozati szertartás, a fehér ló áldozás esetében, a ló a napot szimbolizálta. A napkereszt egyben egy ciklikus világképre is utal, a megújulásra, de egyben visszatérésre is, így a halhatatlan lélek szimbóluma is. Az egyenlő szár köré, szabályos körívet vonhatunk,időben a mindenség az évkör,a tavasz, nyár, ősz, tél, majd újra tavasz végtelen körforgása, kisebb egységet tekintve a napszakok egymás utánisága határolja be, térben pedig a a négy égtájon körbefutó bolygók és csillagok. Ha a napot elemi energiaként értelmezzük a természetben, s önmagunkban, akkor ez a tűz energia, amihez az élet, az erő, az akarat, kitartás és hősiesség kötődik.

A házakban azért égett a tűz, mert felfelé lobogásával annak a belső erőnek volt a szimbóluma, amely az emberben,de leginkább a harcosokban ég s amely a hősök csarnokába segíti őket. A tüzet a magyaroknál minden évbn újra szentelték, a szentelt tüzet az oltárra tették, s ezzel az embert mozgató belső erőt, a hont védő harcosok virtusát és a gabonát érlelő külső hőt egyaránt megáldották.

Forrás: / Mireisz László: A magyar vallás /