Gyerek Csodaszarvas póló - zöld

Első osztályú magyar kelméből készült

A két vadásztestvér és az agancsos szarvasünő. Az agancsos szarvasünő motívumának eredetét László Gyula a későbbi szkíta művészetre ható "lurisztáni bronzok" idejébe (kb. Kr. e. 1100-600) helyezi. Az újabb kutatás szerint azonban a lurisztáni bronzok az indogermánok Perzsiában való megjelenése előtti idők művészetét reprezentálják, tehát nem lehet szó görög, vagy iráni közvetítésről. A mezopotámiai dámszarvas a suméroknál már a 3. évezredben szent állat volt: a dámünőket a templomok kultikus ligeteiben tenyésztették, s tejüket pl. Lagasban Ningirsu istennek áldozták.

A 3. évezred derekán és második felében a szarvasmotívum Anatóliában is megjelenik (Alaca Hüyük, Horoztepe stb.). Innen kerül tovább a Kaukázus és a Kubán vidékére (Majkop), majd a 2/1. évezred fordulója táján a Káspi-tó délnyugati partvidékén (az ún. Amlas kultúrában) egységes stílusjegyeit megkapva a szkíta művészetbe (… ábra).

Itt említhető Artemis istennő agancsos gímszarvasa is, mert Apolló és testvére Artemis nem eredeti görög istenek voltak, hanem északról kerültek a görög mitológiába. Apolló minden ősszel elutazott északi hazájába, a hüperboreuszokhoz s csak tavasszal tért vissza Görögországba; Artemisnek szintén északon, a Krim félsziget vidékén állt legősibb szentélye.

Hérodotosz közli, hogy a hüperboreuszok még az ő idejében is évente áldozati ajándékokat küldtek Apolló szent szigetére, Deloszba; mégpedig a szkíták, thrákok és a görögök előtti eredetű Dodona közvetítésével. Ez az útvonal kétségtelenül arra vall, hogy igen régi hagyományról van szó (Wiesner/1968/7). A szarvas-motívum a 2. évezred első felében Görögországban is feltűnik: pl. a Kr. e. XVI. századra keltezett IV. sz. mükénei aknasírban szoptató agancsos gímszarvasábrázolást találtak (Wiesner/1968/8).

Ez arra enged következtetni, hogy a Kr. e. XIX. század táján jelentkező mükénei kultúra hordozói is anatóliai-transzkaukáziai hagyományokat őriztek, s görögországi feltűnésük összefügg a Kr. e. 3/2. évez­red fordulója táján lejátszódott szubir-hurri vándorlásokkal.

Azaz a szarvas-szimbolika közvetlenül juthatott Mezopotámiából és Anatóliából a dél-oroszországi sztyeppi területekre és Mükénébe is.

Kézai Simon Gesta Hungarorumában maradt fent az a monda, mely szerint a Hunor és Magor nevű testvérpárt - akiktől a monda szerint a hunok és a magyarok származnak- új, letelepedésre alkalmas területre vezette a szarvas. A csodaszarvas egy a hun-magyar mondakörben és a magyar népi hagyományokban is ismert mitikus állat. A magyar kutatók keleti és nyugati párhuzamokra egyaránt utalnak a szerteágazó motívumcsaládnál. Feltételezhető, hogy a honfoglaló magyarok magukkal hozták a keleti típusú csodaszarvas mondát, mely később a keresztény Eustachius és Hubertus mondakörrel keveredett.

Ősmondánk szerint Hunor és Magort a szarvas vezette a Meotiszi mocsarakon keresztül. A mezopotámiai dámszarvas a suméroknál már a 3. évezredben szent állat volt. Az ókorban a fenntartó és tápláló erőt jelképező istennőt kíséri.A keresztény magyarságnál, a Szűz Mária, a Boldogasszony-tisztelet templomainak szarvas jelöli ki helyét. A csodaszarvas sok eurázsiai népnél és egyes Észak-amerikai indián törzseknél is igen régóta a csillagos ég jelképe. A csodaszarvas az újjászületés és a megújulás, valamint a Nap jelképe. Krisztus szimbóluma is egyben.